Instruktori szeminárium - beszélgetés Harmat Nagymesterrel

Június elsején Harmat László instruktori szemináriumot tartott a 4-6. danos mesterek részére a Központi Edzőteremben. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk Nagymesterünkkel.

Régebben rendszeresen tartottam országos szinten hasonló szemináriumokat. A legutolsó ilyen szeminárium aktualitását az “új” ITF-es változások adták. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mióta elhunyt Choi Hong Hi Alapító nagymesterünk, az AETF négy évente -a tisztségválasztások alkalmával- folyamatosan engem kér fel arra, hogy legyek az Európai Szövetség Technikai Bizottságának a vezetője. Európában minden bizonnyal én vagyok az utolsó olyan, jelenleg is aktív mester, aki annak idején személyes tanítványa volt az Alapítónak. Olyan értelemben személyes, hogy valamikor még a saját otthonában is tanított Kanadában, majd később Bécsben is, amikor ott működött az ITF központja. Tőle tanultam meg a technikák pontos kivitelezését és természetesen a legapróbb részletekbe menően mind a 24 formagyakorlatot, amit szeretnék én is továbbadni a mesterek következő generációinak.

Két dolog adta a fő apropóját ennek a mostani eseménynek.

Az egyik dolog, hogy a Taekwon-dot elsősorban csinálni kell és csak másodsorban beszélni róla. Véleményem szerint azok a mesterek viszik igazán előre a Taekwon-do ügyét, akik úgy tanítanak, hogy közben ők maguk is aktívak maradnak. Láttam más - nem szeretném megnevezni - bizonyos labdajátékoknál, hogy az edző bekiabálja, hogy éppen mit csináljon a csapat, aztán ül, és olvassa az újságot. Nálunk aktívan szokás részt venni az edzésen. Nem azt mondom, hogy egy 60 éves mester ugyanúgy pörögjön, forogjon, mint a 20-30 évesek, de az alapokat mindenesetre be kell tudni mutatnia tisztán. Szeretnék én is személyes példát mutatni a mestertársaknak, hogy még az úgymond „idősödő mesterek” se álljanak le a gyakorlással.

Ezzel szorosan összefügg, hogy az ITF-nek az utóbbi évtizedben lefektetett változásait követve most már egészen 8. danig minden övfokozatra konkrétan vizsgázni kell. Nyilvánvaló, hogy az ilyesfajta kihívás folyamatos aktivitás és rendszeres gyakorlás nélkül nem megy. Régebben 6. danig kellett gyakorlati vizsgát tenni, ennél magasabb szintekre kizárólag személyesen az Alapító adományozhatott övfokozatokat. Most viszont már csak a 9. dant adományozzák, többek között ezért is fontos, hogy a mesterek formában tartsák magukat, és képben legyenek.

A másik dolog, hogy sajnos a hazai mesterek is beleesnek ugyanabba a csapdába, amibe külföldön is az idősebb klubvezetők, hogy mivel a klubjaikban általában nincs személyes tanítványuk első, vagy maximum második dan felett, ezért nincsenek is késztetve, hogy a magasabb mesterfokú tullokat folyamatosan gyakorolják. Adott klubvezető, aki mondjuk annak idején sikeresen vizsgázott a 4-5, vagy akár a 6. danra, akkor természetesen még jól tudta az övfokozatához szükséges magasabb formagyakorlatokat, hiszen kénytelen volt rá. Most viszont, hogy mondjuk legfeljebb csak 1-2. danig vannak tanítványai a klubjában (sőt sok helyen van, ahol csak pirosig, vagy kék övig), a mesterek nincsenek ilyen értelemben motiválva. Sajnos kevés olyan mester akad, aki magáért a formagyakorlatok szépségéért, öröméért, gyakorlásáért formázna. Így pedig könnyen belefuthatnak abba, hogy egy fiatalabb mester, aki készül a  magasabb övfokozatára megkérdezi tőlük, hogy “mester, hogy van ez és ez a tull?”, ők pedig rossz esetben kénytelenek lehetnek továbbküldeni a tanítványt egy másik magas danos mesterhez mondván, hogy fordulj ehhez vagy ahhoz a mesterhez, mert én ezt már nem tudom - és hát ez nagyon kellemetlen tud lenni. Így én ezt a tudást a  mesterek saját érdekében is próbálom  frissen tartani, hogy ne csak a saját leendő vizsgájukért tanuljanak, hanem, hogy a későbbi, egyre magasabb övfokozatokat elérő tanítványaikat is folyamatosan tudják segíteni, továbbképezni, mert a fejlődés soha nem állhat meg!

Ehhez a továbbképzéshez kapcsolódik majd Fülpesi mester is, mint technikai főinstruktor. Nagyon örülök neki, hogy elvállalta ezt a posztot, mert ez nagyon felelősségteljes feladat. Övvizsgákon kristályosodik ki, hogy sok tanítvány még a mozdulatok értelmét sem tudja pontosan. Leutánozza ugyan a mesterét, - ahogy Szalay mester szokta mondani „darabra megvan”, de gyakran nem tudják azok pontos értelmét. Máshogyan csinálja a gyakorlatokat, aki csak leutánozza és az, aki emellett még a mozdulatok pontos értelmezését is tudja. Bizonyos finomítások folyamatosan voltak és a jelenben is vannak pl. a formagyakorlatokban, és ezt sajnos nem követi naprakészen mindenki. Ezért is lenne oly fontos, hogy a klubvezetők is mindenképp vegyenek részt szemináriumokon vagy a válogatott edzésein. Ha valamiért nem tudnak fizikálisan gyakorolni, akkor legalább üljenek, nézzék és rendszeresen kísérjék figyelemmel az aktualitásokat. Azok a mesterek, akik nem vesznek részt technikai továbbképzéseken, idővel lemaradnak, a változásokkal nem lesznek tisztában, ennél fogva pedig a tanítványaik sem lehetnek naprakészek.

A tervek szerint Fülpesi mester évente egyszer fog tartani egy országos technikai szemináriumot 3.dan fokozatig. Idén már kora ősszel lett volna egy ilyen alkalom, de miután az ITF IIC-t tart Bécsben, aztán jön októberben az Európa Kupa, ezért ezt majd csak akkor tudjuk megejteni, ha az említett kiemelt nemzetközi események már lecsengtek, összefoglalva a tanulságokat. A részvétel valószínűleg zöld övtől (akik már a központi övvizsgán is részt vesznek) egészen a 3. danig lesz javasolt, én pedig 4.dantól és felfelé a magasabb mester fokozatúaknak fogok tartani időszakonként továbbképzést, amin a részvételt talán jó lenne hazai szinten a későbbiekben kötelezővé tenni.  Nemzetközi szinten is létezik hasonló elvárás, hogy 4.danra, illetve minden ennél magasabb övfokozat megszerzéséhez az utolsó vizsga után eltelt időszakban egy IIC-n (nemzetközi instruktori szeminárium) részt kell vennie a jelölteknek.

Gyakorlatilag Fülpesi mesterrel karöltve felöleljük a teljes övfokozati skálát. Klubvezetőink országos szinten mind nagyon jó felkészítő munkát végeznek, ezzel nincs is semmi baj, inkább azt kell látni, hogy a magasabb fokozatú instruktoroknak lenne szükségük időnként pontosításra és a technikák felfogás-beli egységesítésére.

A legutóbbi alkalommal elégedett voltam, hiszen nagyon ügyesek voltak a klubvezetők. Összesen 19 résztvevő magas fokozatú 4-5-6. danos mester jelent meg a június 1-i szemináriumon. Bár ennél azért több emberre számítottam, nagyjából 30 fő körülire, de sajnos többen sérültek, vagy külföldön tartózkodtak, ezért most csak közel 20 fő volt, de ez majd kialakul. Valószínűleg a nyár előtti időpont sem volt épp a legmegfelelőbb, ezért a következő ilyen kurzust inkább valamelyik danvizsga előtti időpontra igyekszem tervezni. A mostani alkalmat viszont azért tartottam mindenképp még a nyár előtt, hogy az őszi bécsi IIC-re már felkészültebben, naprakész tudással érkezhessenek magas danos mestereink.